Döntés?

Úgy érzem, ideje döntenem. Tavaly volt. És azóta is hiányzik. Hiányoznak a hülyeségei.
De félek attól, hogy megint ugyan az lesz...
De mi lenne, ha megbocsátanék?
És mi lenne, ha nem?
Jó döntés lenne?
Nem tudom.
De az ürességet még érzem... És fáj. Mert szerettem. Nagyon is...
Egyszóval... nem tudom, hogy megbocsássak-e.
Úgy tervezem, várok pár napot. Valami reakciót. Valami dolgot. Jelet. Hátha kapok. Akkor talán majd tudok dönteni. Hogy mit tegyek.
Mert azt, ami volt. Már teljesen nem lehet visszahozni...
De a múlt... hiányzik.
Szóval, ha ezt olvasod, gondolom magadra ismersz...
Hát, majd meglátjuk. Azóta, mióta írtál, és én is írtam, elgondolkodtam. Tanultam mások hibáiból. A sajátjaimból is. És egyszerűen hiányzol. De félek, hogy ugyan az lesz, mint ami múltkor volt.
Úgy gondoltam, tudok nélküled élni. Ahogy a többiek nélkül is, akik egyszerűen leléptek, vagy csak sz*rtak rám.
De te tényleg más vagy. Annyi év. Annyi minden. Közös dolgok...
Hát, tényleg pár nap. és elválik. Remélem, nagyon remélem hogy olvasod...
Próbálok mosolyogni. Mindenre. De tényleg. És megy. Sokan hihetik, hogy 'jó élete van' de az a bibi, hogy igen. Az van. Csak van valaki, aki hiányzik. És a bánatot mosoly mögé rejtem.
És olyan, mintha egy rács lenne köztünk. Vagy üvegfal. Ami átlátszó, de gyenge. Látlak, te is látsz, de nem halljuk, mit mond a másik. ' Hiányzol!' vagy ' Gyűlöllek!'
Mert nem mindegy.
De ez igazából tőled is függ. Hogy te mit érzel.
Mert nem tudhatom. Átsuhanok a napokon. És van egy-két nosztalgikus pillanat. Ami rád emlékeztet.
És arra, hogy HIÁNYZOL!

Hát, most elég igaz rám egy dal.

Katt!
Gondolom érteni lehet.
Fél karomat adnám azért ha vissza mehetnék...