Shakespeare azt írta: Színház az egész világ, ésszínész benne minden férfi és nő: fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár életében.

Sok szerepem volt, és vár még rám.
Voltam kis, szó szerint szótlan, ártatlan kis ovis.
Voltam alsó osztályos bőgőmasina. Senki sem játszik velem - sírtam magamban- Hisz én oda se merek menni hozzájuk...
Voltam nagy pofát mutató, szintén bőgőmasina.
Voltam társ, saját magamé, néha mások lelki szemetese.
     Megint egyedül.
     Majd megint baráttal.
     Egyedül,baráttal, egyedül.
     Majd baráttal.
     Még eggyel, még eggyel,és még eggyel.
     Végül jó páran lettünk.
     Most jött egy rosta.
Vagyok, vagyunk. Rinyálásnak fog hangzani, de ahogy látom, mindenki, aki oszt. társam volt, bedurvult, és 'nagypofájú köcsög vagyok' szindrómában szenved. Mondjuk én is. De legalább most belátom. 5 perc múlva úgy is tagadni fogom. x3
De azért remélem jó néhány emberrel úgy fogok járni, mint Sayu-val. Marhára bepipultam rá meg Everre, ő meg leoltott, mint a szart. Ever is. °°" És ha megnyikkantam Everre, megint.
Szal. Leengedte a pofámat, mint egy lufit. De most se barát, se ellenség. Vagyis. Jófej vagy, de ne barátkozzunk komolyabban xD Legalábbis részemről. Vagyis. néha egy-két komi, de ennyi xD

Furcsa, nemdebár?
Még egy hónap se telt le, mégis bennük feltétlenül megbízom. A kolesztársaimban. Naru, Viki, Eliiza, ING, Aniiiiitaaaa.
Jóóó, Ingrid nem a szívem csücske.
De így komolyabban hajlalban tök faszán el lehet beszélgetni Naruval *-*
Amúgy meg letelepszünk Elizával meg Anitával a 3 ágyra, és mindenről (szó szerint ától cettig mindenről!)eldumálunk.

Baszott sokat vagyok beteg. Mandulagyulladásból középfül-gyulladás, abból pedig láz.


Őőőő. Mára ennyi. ~^^~
Nemtudom fogok-eezátn valaha is írni ide, de most írtam, örüülj, vagy haljbele.~